Nem is tudom hol kezdhetném. Csak az utóbbi 10 évben annyi minden történt, mint mással talán egy élet alatt sem, és még csak 27 éves vagyok. Érzelmileg meg jártam már a mennyet, és a poklot. Az utóbbi időben nagyon szarul érzem magam, vissza vezethető ez talán arra, hogy három éve kidobtam életem szerelmét, de erről majd később.. Most se munkám, se pasim... Vagyis ma szakítottam az aktuálissal, akivel fél évig voltunk együtt. Még mindig szeretem, de ő engem annyira nem, amennyire kéne. És ez meg is nyilvánul pl. abban, hogy minden és mindenki fontosabb volt mint én. Ezt eddig bírtam, én ehhez többet nem tudok asszisztálni.
A szerelemmel minden esetben nagyon pórul jártam, egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs a földön egy olyan pasi, aki normális, normálisan néz ki, nem valami őrült, és velem szeretne lenni..
Ez nagy kérés?? Azt hiszem én többet gondolok a szerelemről, mint ami.