Vasárnap kibékültünk. Volt egy nagy beszélgetés, remélem valóban tudjuk tartani a megbeszélteket. Boldog vagyok, hogy ismét együtt vagyunk, és Ő van nekem. Nagyon rég szerettem valakit ennyire, mint Őt.
A napjaim, amiket most munka nélkül töltök, hát elég unalmasan telnek. Este nála alszom, majd reggel haza, reggeltől délig laptop ölbe, és küldözgetem a Cv-ket. Majd vásárolgatok, főzök, olvasok. Bár ez így elég jól hangzik... Csak elég haszontalannak érzem magam. Hétvégén beszéltem egy volt kollégával. Ez egy jel volt, hogy nincs mit megbánni, hogy már nem dolgozom ott. Ugyan olyan stressz, és feszkó minden nap. Hát nem! Ez nekem nem kell. Igy legalább van idő interjúkra járni.
És tudom, hogy hamarosan sikerülni fog.
Na most megyek spenótot főzni.